CHRISTINE
Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám.

Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
bent a szívedben.
Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.
Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él,
és megpróbál feledni téged,
jobbat nem remél.
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt.
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.

RAOUL
Lehet ez? Igen, ez Christine!
Bravó! Bravó!
Régen volt, Istenem, milyen rég,
hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él, az a bájos ifjú lány.

CHRISTINE
Sose bánd, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz majd rám!

szövegíró : Galambos Attila kiadó : Madách Szinház